Kezdődik...

Hogy is kezdjem?....
Kezdem a bemutatkozással: xy vagyok mesterségem címere :))
Na jó alapvetően magamnak írom ezt. Azért írok magamnak, szóval nem fogok bemutatkozni. Csak a jelen pillanatomat írom le.
Azért ülök itt, mert azt érzem, nem vagyok képes dolgokat megcsinálni, nem jönnek össze az álmaim, úgy, ahogy elképzeltem. Többek között azért, ha jól monitorozom saját magam, mert nem tudok szépen fogalmazni. Úgy, hogy azt mások is megértsék. Valószínűnek tartom, hogy azért mert a fejemben a gondolatok össze-vissza cikáznak, mintha valami hadaró ülne a fejemben, és kötné össze az innen-onnan szedett gondolatokat.
Úgy döntöttem nem adom fel, és kezdek valamit magammal. Megpróbálom, és nem adom fel! Lehet azért nem adpm fel, mert mindenhonnan ezt szajkózzák, never give up, never give up. Isten nem hagy el, mindig veeld van, te jó vagy, feltétel nélkül szeret. Közeben az emberek mellettem, és akik körül vesznek is azt mondogatják-fene tudja, hogy tettetik vagy valóban ezt gondolják,-hogy okos vagy, szép vagy.
Közben olyan jegyeket kapok, amit nem várnék magamtól, de valhaogy a tanároknak soha nem tetszettem. SOHA nem voltam elég jó nekik, nem mondták, hogy ez igen, így kell csinálni. Az egyetemi éveim alatt soha nem kaptam 10-est, számomra elérhetetlennek bizonyult. A legutóbbi átcsússzanásom egy vizsgán nagyon szíven ütött. Mikor azt gondolom, hogy egy tantárgyból jó vagyok, szeretem, tetszik, akkor el van cseszve a fél év végén egy szar jeggyel.
Gondolom nem egyedül vagyok ezzel a helyzettel. Úgy gondolom mindenkinek vannak küzdelmei, és nem csak ilyen jellegű küzdelmei vannak az életnek, hanem ennél sokkal "keményebb" problémákkal is küzdenek az emberek, de ha ebből nem állok fel, akkor ez mindig is egy sérelem marad. Többé nem akarok arra hivatkozni, hogy ez nem az én hibám, hogy így hozta az élet, és főleg nem akarok Istenre hivatkozni. Egyszerűen tovább fogom gurítani a követ és azt mondani, én minden tőlem telhetőt megtettem.

Így leírva bátorság önött el, és a tenni akarás.... Végre (egész nap egy halott voltam). Most azon gondolkodom megéri nekem fárasztani magam, csak én fogom tudni a jegyeimet és nem hiszem, hogy egy jegy miatt nem fog sikerülni az életem :D (Haszonelvűség-minél kevesebbet akarok tenni, minél nagyobb eredményért)
Nem ők fognak meghatározni, hanem saját magam határozom meg, és remélem minidig fogok hallgatni az én szerető atyámra, aki azt mondja:
"Belőle támad a szegletkő,
belőle a sátorcövek,
belőle a harci íj,
belőle támad minden vezér egyaránt. (Ha csak életed vezére is)
Olyanok lesznek ők, mint a hősök,
akik az utak sarát tapossák a harcban,
és küzdenek, mert az Úr velük van;
és szégyent vallanak a lovon ülők."
Zak 10, 4-5
https://www.facebook.com/pg/lelekkozpont/videos/?ref=page_internal